Szerencsém volt, jókor nőttem fel. Vagy csak a korszak befolyásolta az ízlésemet? Nem tudom. Egy biztos: nekem az igazi Porsche mindig is a 930-as marad, amit mi csak 911 Turbo-ként ismertünk.

A klasszikus hátsó ablakív nem volt meg a Targákban, és más típus azóta sem rendelkezett hatalmas hátsó szárnnyal, vagy inkább tepsivel, ami sokkal jobban néz ki, mint a legendás Carrera RS kacsafarka. A forma még az eredeti, kisebb, szűkösebb méret: nagyon odébb vagyunk még a kétezres évek eleji szárnyaszegett, amőbaszemű rettenettől.

Még Porsche 911 Turbo Matchboxom is volt, metálzöldben és feketében is. Nagyon ritkán lát az ember ilyen autót, de a múltkor pont belefutottam egy rendszám nélküli, magánterületen álló példányba, amelynek a tulajdonosával sajnos nem tudtam beszélni, így inkább kattintottam.

Nem tudom ismered-e azt az érzést, azt az alázatot, amit érzek az ilyen technikai remekművek iránt. Egy Babettára is tisztelettel tudok tekinteni, nemhogy egy autólegendára.

Nem mindenki gondolja ezt így. Az a tahó sem, aki a hátsó szárnyon helyezte üdítőitalát, pedig sokkal jobb helyen lenne a végbelében. Remélem egyszer megadja az élet, hogy éppen ott leszek egy hasonló alkalommal.

A Porsche 930-at 1975 és 1989 között gyártották 3.0, majd 3.3 literes, hagyományos, léghűtéses hathengeres boxermotorral, '83-tól 330 lóerővel, Nem játékautó, még a négysebességes verziók is közel 280-at tudtak végre. Akkoriban menetstabilizáló elektronika nem nagyon volt, de volt helyette turbólyuk és a farmotor miatt komoly túlkormányozottság.

Persze lehet, hogy ez itt a képen csak egy Carrera M491, amely '84-ben jelent meg, 3.2 literes, 210 lóerős motorral, 240-es végsebességgel, és a külseje egy-az egyben a 930-as turbóé. De azért kiegyeznék azzal is.