Sokszor fogom emlegetni, hogy keresem az olcsó örömmotort. Nem vehet mindenki MT-01-et, ami nálam most éppen mindent visz, de van élet 300 ezer forint körül és literes lökettérfogat alatt is. A titok az, hogy lehetőség szerint V2-es blokkot kell választani. Persze ez elmélet, mert nem próbáltam ki még mindent, közte a hipermegbízhatónak mondott NTV 650-et sem, csak a 250-est, ami azért nem ez a szint. A 650-es sem megy túl jól, de elégnek kell lennie normális örömmotorozáshoz. Egyetlen baja van: a faridomzata viszonylag csúnya. Nem mondom, hogy lehányom, de a minden bizonnyal élvezhető, nem túl jelentős menetteljesítményekhez (56 lóerő @8000, 57 Nm @6000) jelentéktelen külső járul. Pedig az adottságok jók: nekem tetszik az egyenes hídváz, sokan az egykarú lengővillára is gerjednek, a kipufogó pedig az a ritka eset, amit érdemes kicserélni. Így kellemes, dübörgő hangja lesz.

Ezt a posztot a térdprotektor specialista, Asesso Zoli kedvéért írom, aki lehet hogy amúgy Gyula, de épp olcsó sornégyest keres, pedig keményen koppintják a térdvédőit. Van jó alternatíva a  600-as géposztályban is: a túrázásra is alkalmas, megbízható, jól motorozható japán motorok között ez az egyetlen V2-es, ami szóba jöhet ennyi pénzért. És ami a lényeg: kis reszeléssel nagyon durván jól tud kinézni. Mint ahogy látod itt, alant. Nagyon-nagyon elfogadnám.

Nem szeretem az ilyesmit, de ez nem a szokásos jutub-szar, hanem jóval igényesebb és fílingesebb. Bár én ezt a  filmzenét nem erőltettem volna.

Díszléc-trollok, kerek mellek

Soha nem mentem még BMW-vel, a K1600-ason kívül, amit meg is írtam valahova, majd ide bemásolom. Régebben nem is izgattak a BMW motorjai, mert a kilencvenes években sok szempontból le voltak maradva a japánoktól, és rendkívül rusnyák voltak. Az idő azonban szépít. Azt sem tudtam elképzelni, mi a jó egy boxerben, de most, pár jófajta V2-es élmény után már akkor is kapisgálom, ha sosem mentem ilyennel. Remélem majd fogok, mert nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ehhez képest volt rá esély, hogy legyen egy sor négyes BMW-m, egy K100-as. Egy jó barátom olaszországi haverjának apjáé volt a motor, sok éve letéve egy garázsba. Nem értettük, miért sárga, mert ebben a típusban ilyen szín nincs, de ha jól tudom, újonnan lehetett akkor is rendelni, ha a hivatalos palettában nem szerepelt. Kötve hiszem, hogy átfújták, mert tök gyárinak néz ki.

Valós 31 ezer kilométerrel - egy olyan típus, ami 100 ezernél épp csak kezdi a felnőttkort. A K100 igazi kimegy a világból típusú motor, de a Yamaha Thunderace mellé nem nagyon volt rá szükség, ráadásul kurva ronda. Csakhogy nevetséges 600 euro volt az ára, igaz, el kellett volna hozni Torinóból, ami egy kiló. Plusz a regadó  és a sallangok. Ráadásul pénzem sem volt.

Így addig vacilláltam, amíg eladták, ami egyáltalán nem baj, én hiszek a sorsban. Biztosan jó lett volna, de nekem nem ezt dobta a gép.

Nálam volt több napig, elég zsír. Már csak meg kéne írnom. Nem lesz fikázás, az biztos, mert nem nagyon van mit, hiába szarozzák meg belépőmodellezik le sokan.

Szerencsém volt, jókor nőttem fel. Vagy csak a korszak befolyásolta az ízlésemet? Nem tudom. Egy biztos: nekem az igazi Porsche mindig is a 930-as marad, amit mi csak 911 Turbo-ként ismertünk.

A klasszikus hátsó ablakív nem volt meg a Targákban, és más típus azóta sem rendelkezett hatalmas hátsó szárnnyal, vagy inkább tepsivel, ami sokkal jobban néz ki, mint a legendás Carrera RS kacsafarka. A forma még az eredeti, kisebb, szűkösebb méret: nagyon odébb vagyunk még a kétezres évek eleji szárnyaszegett, amőbaszemű rettenettől.

Még Porsche 911 Turbo Matchboxom is volt, metálzöldben és feketében is. Nagyon ritkán lát az ember ilyen autót, de a múltkor pont belefutottam egy rendszám nélküli, magánterületen álló példányba, amelynek a tulajdonosával sajnos nem tudtam beszélni, így inkább kattintottam.

Ugye te nem vagy motoros huligán?

A B125 drágábbik oldala

Miért vettem roncsokat?

Minden idők legrondább robogói